Tej okozta panaszok

Laktóz intolerancia

A laktóz intolerancia, más néven tejcukor érzékenység egy olyan állapot, melynek következtében a szervezet nem képes a táplálékkal bevitt tejcukor (laktóz) megemésztésére. Ennek oka a tejcukrot bontó (laktáz) enzim részleges, vagy teljes hiánya. Ez az enzim az emésztés során széthasítja a laktóz molekulát egyszerű cukrokra, melyeket a szervezet képes hasznosítani.

A tejcukor érzékenység nem betegség, hanem evolúciós állapot. A felnőtt szervezetnek ugyanis az anyatejes táplálást követően már nincs szüksége a tejcukor megemésztésére, emiatt az emberi szervezetben is fokozatosan csökken a tejcukor bontó enzim termelődése. Egy génváltozat eredménye, hogy egyes embereknél továbbra is fennmarad az enzim termelődés.

A magyar népesség körében kb. 60-65% a laktóz toleráns és 35-40% a laktóz érzékenyek aránya.

A laktóz intolerancia tejcukor tartalmú étel fogyasztását követően kellemetlen emésztőrendszeri tüneteket okoz. A tejcukor lebontása az enzimek hiánya miatt a vékonybél helyett ilyenkor a vastagbélben történik, az ott található baktériumok által. A belekben továbbhaladó lebontatlan tejcukor vizet vonz magához, ami híg székletet, eredményez. A keletkező gázok és savas bomlástermékek felfúvódást, hasi görcsöket, bélgörcsöket, bélkorgást, émelygést, hányingert, fejfájást, székeléskor pedig robbanásszerű hasmenést és égető érzést okozhatnak. E tünetek általában a tejcukor tartalmú étel elfogyasztása után 2-4 órával jelentkeznek, további fogyasztás nélkül 1-2 napon belül elmúlnak.

A tejcukor érzékenység diagnosztizálása leggyakrabban kilégzési teszttel történik, melynek során laktóz tartalmú ital elfogyasztása után bizonyos időközönként vizsgálják a beteg által kilélegzett levegő hidrogén tartalmát. A vizsgálat a laktóz fogyasztása miatt járhat a szokásos panaszok megjelenésével. Kíméletesebb vizsgálati módszert jelent a genetikai teszt, melyhez nem szükséges laktóz fogyasztása. A szájnyálkahártyáról vett minta az örökletes, felnőttkori laktóz intolerancia kimutatására szolgál.

Tejfehérje allergia

Tejfehérje allergia esetén a szervezet az állati eredetű tejben lévő fehérjéket (kazein, alfa-laktalbumin, béta-laktalbumin) idegen anyagként azonosítja és kóros immunválaszt adva antitesteket kezd el termelni ellene. A tünetek szerteágazóak, érinthetik az emésztőrendszert (hasi görcsök, puffadás, hasmenés, hányás), a légutakat (fulladás, asztma), a bőrt (kiütések, bőrpír), vagy a keringést is (szapora szívverés, vérnyomás esés, anafilaxiás sokk). A panaszok egyénenként változó formában jelentkeznek tej, vagy tejterméket tartalmazó étel fogyasztását követően közvetlenül. A diagnózishoz vérmintából végzett laboratóriumi vizsgálat segítségével kimutathatók a tejfehérjék ellen termelt ellenanyagok.

Tejfehérje intolerancia

Tejfehérje érzékenység esetén a panaszokat az emésztőrendszer hibás működése (a bélhámsejtek felszívódási eltérései, a bélfal áteresztőképességének megváltozása, vagy a bélflóra megváltozott összetétele) okozza. A tünetek nem azonnal, csak órákkal, vagy akár napokkal később jelentkeznek. A állati eredetű tejet tartalmazó étel fogyasztását követően az emésztőrendszer nem tudja teljesen feldolgozni a tejfehérjét, így az átjut a bélfalon, ami változatos tünetek megjelenését okozza. Jelentkezhet bőrviszketés, bőrkiütés, légúti panaszok, szénanátha, fejfájás, emésztési zavarok, ízületi fájdalom, fokozott fertőzési hajlam, magas vérnyomás, hiperaktivitás, de krónikus fáradtság, vagy depresszió is. A tejfehérje intolerancia kimutatható vérmintából végzett laboratóriumi vizsgálattal.